Veszprém

200.41 Sírkert (Ady u.)
	Felirata: Örök hála a vörös hadsereg elesett hőseinek, akik Veszprém városát felszabaditották a német fasiszta megszállás alól 1945. márc. 23. (oroszul is). Anyaga: kő, fém, fehér márvány, beton. Készítette: Simon Károly veszprémi kőműves mester (sírok kereteit). Megjegyzés: 1945 márciusában a városért és környékéért vívott harcok során elesettekből ide temettek 16 tömegsírba és 59 magánsírba 4 törzstisztet, 13 főtisztet, 196 altisztet és közlegényt. 1948-ban a Károly-kápolna kertjében eltemetett 20 sírban nyugvó szovjet halottat is átszállították ebbe a temetőbe. Az 1956 októberében elesett kb. 27-30 szovjet katonát a temető északi szélén temették el. A későbbiekben szovjet családok elhunyt tagjait is temettek ide. A temetőben nyugvók valós száma megállapíthatatlan. A Vöröshadsereg téren (ma Óváros téren) 1945-ben felállított felszabadulási emlékművet 1991-ben itt állították ismét fel. Tervezte Márföldi Aladár.
200.42 Sírkert (Mártírok útja)
	Felirata: A magyar nép szabadságáért életüket áldozó szovjet katonák emlékére (oroszul is). Anyaga: beton. Készítette: Simon Károly veszprémi kőműves mester 1947-ben (sírok betonkeretét és az emlékművet). Megjegyzés: 1945 márciusában a városért és a környékéért vívott harcok során meghalt szovjet katonákat egy tömegsírba és 21 magánsírba temették. Ezen sírokban 3 törzstiszt, 67 főtiszt, 2 altiszt és közlegény, 1 gyermek és 2 ismeretlen nevű szovjet katona nyugszik. A központi emlékműtől észak-nyugatra 29 sír található az 1960-67-es évekből. Az eltemetettek valós száma nem állapítható meg pontosan.
200.43 Sírkert (Vámosi úti temető)
	(A dózsavárosi temetőben kb. 2200 német katonát temettek el, exhumálásuk 1992. április 1-jén kezdődött meg. A II. világháborúban Veszprémben és környékén elesett 4426 német katona sírja található itt. Az exhumálásokat és a temető kialakítását a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség végeztette.) Anyaga: a fejfák fehér márvány, a kereszt fém. Felavatva: 1995. szeptember 16-án.
200.44 Kopjafa (Dózsavárosi temető)
	Felirata: "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának". "Anyánk, árváink, édes asszonyunk, / Ne sirjatok, hisz mi csak szunnyadunk! / Porladhat testünk távol hont alatt: / A lelkük itt van s mindig itt marad. / Mert aki hű volt, bátor és derék / S az ősi földért adta életét: / Az mindörökké él a fűben, fában, / Magyar rögökben s magyar napsugárban!" (Gyula diák) Székesfehérvár, 1924. Anyaga: fa, fekete márvány, műkő. Felavatva: 1991. március 15. Megjegyzés: a Don-kanyarban elesett magyar katonák tiszteletére állították.

Veszprém